Tavasz

Fotó Isa Graf

Tavasz van, gyönyörű…

Sőt, a mai klímatrendet elnézve mindjárt nyár lesz, úgyhogy több, mint időszerű egy kis tavaszi körkép, annál is inkább, mert többen kértétek.

Minden évben úgy március eleje tájékán lassan elcsomagolom a téli csapatot, és szép finoman felkeltem téli álmukból a nárciszokat, jácintokat és rózsákat, szóval a virágos zöldeket, vagy zöld virágosakat, ki hogyan szereti. Egyik kedvenc műfajomról van szó, amelynek álljon itt néhány szép képviselője:

Guerlain – Chamade (1969)

A képen látható üveg egy ős-Chamade, 1969-es első kiadású extrait. A hölgy tehát idősebb nálam, és sajnálattal kell megállapítanom, hogy kevesebbet fogott rajta az idő vasfoga, mint rajtam, t.i. a mai napig tökéletes, ránctalan, friss, üde és gyönyörű. Tulajdonképpen az egyik leggyönyörűbb parfüm, amit valaha szagoltam. Sőt! A Chamade igazából három az egyben. A fejillata egy egész, komplett parfüm (zöld, vad galbanum és könyörtelen jácint, orrfennhordós, no-nonsense nőci), a szívillata már egy másik (virágporos májusi délután), és a leszáradása egy harmadik, és ez a kedvenc részem: überszexi meleg, bújós, dorombolós, balzsamos, olvadt aranyszínű orientális, mérföldekre a kezdeti zöld harsogástól. Igazából a legeslegjobb másnap reggel. És tart, és tart, és tart, és minden egyes időpillanatban teljes, koherens, értelmesen beszél, és érdekeseket mond. Emberben is kevés már az ilyen, mint parfümfajta mára gyakorlatilag kihalt.

Parfums de Nicolai – Le Temps d’une Fete (2007)

A képen nem a Chamade mellett van, de stilisztikailag mindenképp mellé kell tennem, mert rokonok. Alkotója, Patricia de Nicolai a Guerlain családba születvén nyilván DNS-ében hordozza azt a szakmai tudást, amivel a felmenői a parfümművészet legszebb darabjait alkották. A LTdUF, vagyis “Party Time” méltó leszármazottja a Chamade-nak. Ő is vad zöldekkel indít, amelyben itt is a galbanum viszi a prímet, de aztán nagyon hamar előbukkan a zöldek mögül a világtörténelem legszebb nárcisz illata. Ismeritek azt a nárciszt, aminek fehérek a szirmai sárga-piros a közepe? Polgári nevén Narcissus Poeticus, na ő az, minden nárciszok legillatosabbja és legmámorítóbbja.

Tulajdonképpen chypre ez az illat, hiszen jó adag tölgymoha és pacsuli lapul az alján, gyantának meg ott az oppoponax, de annyira puha, meleg és gömbölyű az a nárcisz, hogy a chypre csontszerkezete csak nagyon finoman tűnik fel.

Egy igazi unikornis parfüm ő, évek óta kihalt, sehol nem beszerezhető, parfümisták körében nagyra becsült, ám a múlt ködébe veszett legendás meselény, amiről mindenki csak hallott, de kevesen birtokolják. Én ilyenkor tavasszal néhány hétre előveszem, de csak óvatosan, hogy még sok évig élhessem át ezt a csodát.

Forrás: crocus.co.uk

Guerlain – Vol de Nuit (1933)

Óh, Vol de Nuit…most vagy lírai ömlengésben török ki, mert olyan gyönyörű vagy, olyan titokzatos, olyan megfejthetetlen, mint a szavannák feletti bársonyos, csillagporos éjszakai égbolt, vagy összeszedem magam, és írok néhány érdekességet a Guerlain-ház eme legkülönösebb alkotásáról. (Persze, hogy Jacques! Ilyet csak ő tudott! A Vol de Nuit Jacques Guerlain utolsó fennmaradt illata.) Egyébként nem, a Guerlain-ház legkülönösebb alkotása az 1927-es Djedi volt, de róla csak suttogva beszélünk, és napvilágnál… Most pedig éjjel van, ami a Vol de Nuit ideje.

Ihletője természetesen Antoine de Saint-Exupéry hasoncímű regénye (az Éjszakai repülés) volt. Az aviátor-téma egyébként népszerű volt abban az időben, több parfümben is megjelent (pl. Caron En Avion, 1932). A Vol de Nuit azonban nem a bőrrel, fával, a füst és a benzin illatával operál, mint az En Avion, hanem szimbolikusan értelmezési a repülést. Bámulatos poézissel képes felidézni egy hatalmas, sötét és üres teret, ami alatt valahol, láthatatlanul ott van a föld, az afrikai szavannák vagy dél-amerikai pampák száraz, poros fű illatával, éjszakai vadállataival…

És igen, ott van benne a nárcisz. Érdekes a története a VdN nárciszának! Anno 1933-ban Jacques a nagyon kiváló minőségű auvergne-i nárcisz abszolútumát használta ebben az alkotásában. Ez így is volt 1950-ig, amikor a rendkívüli téli hideget a terület nárciszhagymái nem élték túl. 1950-től körülbelül 2012-ig más nárcisz abszolútummal készült a VdN, ám ekkor hirtelen valami problémát találtak a nyersanyaggal. Thierry Wasser – áldja meg érte az ég – elővette az eredeti formulát, és utánanézett, mi a helyzet Auvergne-ben nárciszügyben. Lássunk csodát, ismét virultak a nárciszok arrafelé, és 60 év hiatus után újra elfoglalta a helyét az eredeti abszolútum a Vol de Nuit-ben. Akkoriban sokan panaszkodtak, hogy megváltozott, kénköves reformulációt kiáltottak, de nem volt igazuk. A Vol de Nuit csak visszatért eredeti szépségéhez. Ez is ritka történet a parfümvilágban!

Chanel – 31 Rue Cambon EDT (2007)

A tölgyfamoha nélküli chypre. Végtelenül gyengéd, földöntúli fényben ragyogó ylang-ylangos illat, a nőiség éteri kvintesszenciája. Talán az egyetlen Chanel amelyben egy atomnyi “bitch” sincs, de hús-vér nő is kevés. Ahogy a Vol de Nuit a repülés absztrakt szimbóluma, úgy a Rue Cambon is a nőiség/nőiesség háromszorosan desztillált kivonata. Botticelli Primaverájának illata.

Vero Profumo – Mito Voile d’ Extrait (2013)

Ha már Botticellinél és az olasz reneszánsznál tartunk… A Mito ihletője a Róma melletti Villa d’Este parkja volt, és úgy gondolom, hogy Vero Kern is egy eltévedt időutazónő volt, aki egészen pontosan értette és érezte a régi park lelkét és az elmúlt idők hangulatát. A Mito olyan gyönyörűen aprólékos, fényekkel és árnyékokkal, olfaktoriális sfumatókkal és chiaroscurókkal játszó illat, mint a reneszánsz mesterek festményei. Fehér virágok, elegáns, finom zöldek, komoly, méltóságteljes, mégis álmodó, álmodozó illat. Időkapszula.

Villa d’Este (Forrás: Pixabay)

Frederic Malle/Edouard Flechier – Une Rose (2003)

Ha a Carnal Flower a tubarózsa olfaktoriális fotográfiája zöldestül-kámforostul-mindenestül (bár én tulajdonképpen mindig inkább egy Lucian Freud festménynek látom), akkor az Une Rose a rózsa tökéletes, holisztikus leképezése. Minden itt van, az egész bokor és alatta a föld, felette az ég, rajta pedig rengeteg nagyon szúrós tövis! Luca Turin mérges rózsának nevezi, és igen, van ebben valami. Ehhez a rózsához csak nagyon óvatosan közelítsünk, mert könyörtelenül megszúrja az óvatlan nyúlkálót. Akkor hordom, ha azt akarom, hogy békén hagyjanak.

Az utolsó parfüm a képen szintén Frederic Malle illat: Une Fleur de Cassie, de őt most hagyom, későbbi illat, május-júniusi, csak valamiért korábban rákattantam az idén. Később még írok talán róla is.

További szépséges, illatos tavaszt mindenkinek, a kommentekben pedig nyugodtan írjátok meg, nektek mik a tavaszi kedvenceitek, és miért.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s