Niche 2.0

Preambulum: a cím félrevezető, mivel nem csak niche parfümökről lesz itt szó, csupán a folytatólagosságot jelzendő használtam.  

Azzal a kérdésfelvetéssel zártam a múltkor, hogyan válasszon parfümöt a kifinomult, józan ítélőképességű és jól informált személy. Talán nem ennyi szóban, de az értelme ez volt.

Nos, a dolgunk vagy nagyon egyszerű, vagy kevésbé az. Az egyszerű megoldás az: válasszon mindenki olyat, ami tetszik neki, tökmindegy hol kapható és mennyibe kerül. Kész. Tulajdonképpen itt be is fejezhetném ezt a bejegyzést.


Photo by Alex Sajan on Unsplash

Akit ez a megoldás mégsem elégítene ki, az kérem, olvasson tovább.  

Sokszor, sokfelől hallom azt a megállapítást, hogy a mainstream vacak, a niche az igazi. Az előző bejegyzésem nem titkolt célja az volt, hogy ezt a mítoszt aláássam, de korántsem akartam azt a benyomást kelteni, hogy a niche parfümök között nincs jó, sőt! Számomra a parfüm-szentháromság a Guerlain-Chanel-Frederic Malle, amelyben a harmadik abszolút niche cég, ráadásul egy ideje Estée Lauder tulajdonban.

Mitől jók a Frederic Malle parfümök? Elsősorban attól, hogy van mögöttük egy nagyon határozott víziójú, kifogástalan ízlésű művészeti vezető, aki megkeresi a legkiválóbb orrokat, és erős kézzel vezeti őket végig az parfümhöz vezető rögös úton. Érdekes jelenség egyébként, hogy sok parfümőr mesterművekre képes helyes művészeti vezetéssel, ám ha ambíciózusan egyedül vág neki egy brandnek, valahogy nem tudja hozni ugyanazt a színvonalat. (Rád nézek, Francis Kurkdjian, és még sokan mások…)

Ami ezen túl nekem alap, az az átláthatóság. Monsieur Malle nem tesz úgy, mintha parfümőr lenne, pedig akár tehetné is, hiszen tanult parfümkészítést, mégpedig olyan mesterektől, mint Edouard Flechier (Dior Poison, FM Une Rose) és Jean Guichard (Cacharel Eden, LouLou, CK Obsession). Sőt, beleszületett a parfüm világába: anyai nagypapája alapította a Parfums Christian Diort, ahol aztán az anyukája volt sokáig a művészeti igazgató. Ő mégis nyíltan felvállalja azt a szerepet, amihez a legjobban ért, és mi sem mutatja jobban a parfümművészethez fűződő mélységes tiszteletét, mint az, hogy minden FM parfümön szerepel az alkotója neve, weboldalukon az orrok mesélnek az alkotás folyamatáról, fotóik láthatók a parfümériákban, stb. Ez így szerintem eléggé korrekt.

További jó példaként említhetném a méltán népszerű Zoologist-ot, amely ház remekül hozza a fent vázoltakat, minden rubrikát kipipál. Victor Wong és csapata jól csinálja amit csinál.

Szerencsére van néhány olyan, főként amatőr orr is, akik saját maguk művészeti vezetői, és a csillagok szerencsés állásának köszönhetően remek dolgokra képesek. Ők sokszor inkább az indie / artisan vonalhoz tartoznak, amit leginkább a niche alkategóriáinak hívnék. Ilyen például Andy Tauer, vagy Ellen Covey one-woman-show-ja, az Olympic Orchids, az Au testvérek Auphorie-ja Malajziából, és ilyen volt a sajnálatos módon tavaly elhunyt Vero Kern, aki óriási vesztesége a parfümvilágnak. Sorolhatnám a neveket, de találjon rájuk ki-ki saját vérmérséklete szerint.

A fentiek alapján tehát megállapíthatjuk, hogy a jó parfümhöz
a következő hozzávalók kellenek: egy kiváló agy, egy kiváló orr (külön koponyában, vagy ugyanabban) és kiváló alapanyagok. Van még egy fontos faktor: az idő. Eleve erős gyanakvással viseltetek azokkal a cégekkel szemben, akinél egy „launch” tíz parfümöt tartalmaz, és van olyan amikor ebből évente több is történik. Egy kis összehasonlítás: a legendás Edmound Roudnitska 2 és fél évet dolgozott az Eau Sauvage-on. Egész életében 12 parfümöt készített. Jacques Guerlain nevéhez körülbelül 30 nagy parfüm fűződik, 60 év munkássága alatt. Bertrand Duchaufour, a niche „koronázatlan királya” a Fragrantica szerint 1997-től mostanáig 181 illat alkotója, 2012-ben 21 parfümöt jegyzett. A 21 parfüm, az alig valamivel kevesebb, mint két parfüm havonta. No comment.

S ha az időről beszélünk, az utóbbi években nagyon elharapódzott az a jelenség, amit én a fast perfume-nek nevezek: amikor a formulához rendelkezésre álló büdzsé 80%-át a fejjegyekre költik. Talán veletek is megesett már, hogy a bőrötökre fújtatok egy parfümöt (akárhol, Douglasben vagy luxus parfümériában), elájultatok a gyönyörűségtől, de volt annyi lélekjelenlétetek, hogy ne vásároljátok meg a vágy tárgyát. Egy óra múlva aztán hálásan átöleltétek magatokat, mert az óóóhváááááooooo parfümből valami uncsi, buboréktalan Fanta lett. Vagy szottyadt aljnövényzet. Vagy egyenfásámbra.

Nos, feleim, egy parfümnek van „parfümideje”: feje, szíve és alapja, ez minimális elvárás tőle, mint ahogy az is, hogy mindhárom szakaszban megálljon a lábán és legyen mondanivalója. Igen, vannak kivételek, monolitikus, lineáris parfümök is, de ők egyenletesen jók, a null kilométerkőtől másnap reggelig. Vagy a következő zuhanyig. Emlékeztek a CK One-ra? Na, az olyanok, de most nem róluk beszélek. Az a parfüm, ami az elején tűzijáték, egy óra múlva meg kipukkadt lufi, az nem parfüm, hanem aljas, előre megfontolt üzleti átverés. Addig érdekes a vevő, míg fizet, lehetőleg sokat, utána teszünk rá, hogy egy lagymatag katyvaszt fog szagolni a nap hátralevő részében. Tartózkodjunk ezektől!

Forrás: cdiscount.com

Egyébként se vegyünk parfümöt kb. három viselés nélkül. Könnyen előfordul, hogy az elsőlátásraszereleeeem a harmadik hordásnál már a megunt szerető kategóriájába csúszik. Türelem. Viszont ha egy illat évek alatt se megy ki a fejünkből, és bár százszor eldöntöttük, hogy NEM, mégis mindig fújunk belőle ha abban a boltban járunk, akkor jó eséllyel gondolkodhatunk hosszú, boldog kapcsolatban.

A fent vázolt irányelvek természetesen minden kategóriára értendők. A mainstreamben remek parfümökkel rukkol ki rendszeresen például Narciso Rodriguez, az Hermés, a Cartier, a Bottega Veneta, néha a Bvlgari is eltalálja szarva közt a tőgyit (a Thé Noir például kenterbe ver jó néhány niche maszlagot), és így tovább. Érdemes tehát kutakodni a pláza-parfümériák polcain ahelyett, hogy csak legyintenénk rájuk, már csak azért is, mert ott rejtőznek a gyönyörűséges Nagy Klasszikusok: a Shalimarok és Diorellák, a Dune-ök, a Cristalle-ok, a Vetiverek (Guerlain) és Antaeusok, és lehet, hogy nem ugyanolyanok, mint 1983-ban, de még mindig magasabb értéket képviselnek időnként, mint némely önjelölt orr hagymázai. Ha lazábbak vagyunk és a büdzsénk sem áll fényesen, bekukkanthatunk a Lushba, hátha kincseket találunk, mint a Breath of God vagy a Death and Decay. Vigyázva próbálgassunk náluk, néhány alkotásuk az életünkre törhet, mint az ártatlannak tűnő Rose Jam body spray, amely valójában egy mutáns, három méter magas copfos kislány tapadókorongos ujjacskákkal és vadkanagyarakkal.


Photo by Charisse Kenion on Unsplash

Az utolsó javaslatom pedig az önképzés. Sokan tudjátok rólam, hogy parfüm-gurumnak Luca Turint tartom. Turin egy gyakran arrogáns, időnként elfogult okostojás, de mindezek előtt és ezeknél sokkal lényegesebben végtelenül művelt, elképesztően szellemes, képzett orrú és remek esztétikai érzékű parfümkritikus, sőt a parfümkritika Gogolja, akinek köpönyegéből  az egész műfaj kibújt. Lehet vele egyetérteni vagy vitatkozni, de az írásai mindenképp rávezetnek arra, mitől jó egy kompozíció, még akkor is, ha esetleg személyes ízlésünknek vagy preferenciánknak nem felel meg. Az egyéni ízléstől függetlenül egy jól összerakott parfüm még jó, a rossz meg rossz, és Apró Jenő szatymazi amatőr festő „Szarvasbőgés a tavaszi folyónál” című képe soha nem fog bekerülni a Louvre-ba, ha a fene fenét eszik, akkor se. Ugye értitek… Köszönöm.

Forrás: amazon.com

Illatos tavaszt kívánok kedves mindnyájatoknak, szarvasbőgéssel, vagy anélkül!

Niche 2.0” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s